Milyen lenne,
ha minden megfordítva állna,
nem bámulnánk folyton a vakvilágba,
tán nincs ott semmi, ahova nézünk,
de látni saját tükörképünk.
Örömünkben sírunk, gyászban nevetünk,
imádva gyűlölünk és haragban szeretünk.
Ámít az őszinte és igaz a hazug,
csattanó egészségbe' mind belehalunk.
