III. Az idegen
- Én győztem! – kiáltotta
Pandora, mikor elérte a hátsó kaput.
- Ügyes vagy! Na, nyomás befelé!
Reméltem, hogy előbb sikerül
hazaérnünk, mint Apám. De tévedtem.
A díszes kocsi már ott állt a
kertben. Kiszállt belőle két férfiú. Sziluettjük összeért, mintha egymás vállát
átkarolva haladtak volna, váll-vállnak vetve, mint hűséges, jó barátok.
Az egyikük árnyékát
összetéveszthetetlensége végett azonnal felismertem – Apám: Julius Caesar.
A másik férfi kiléte rejtély volt
számomra. Valamivel magasabb volt, hangja ércesebb és szigorúbb. Nevettek
ugyan, de az ő nevetése nem volt igazi.
- Julia! Jössz már? –
türelmetlenkedett Pandora.
- Megvárom Lidit. Menj előre a
Mamához, rendben?
- De ugye jössz majd te is? Itt
van még valaki!
- Tudom. Ne félj tőle! Vagy ha
akarsz, menj hátul! Tudod, a titkos úton!
- Nélküled nem megyek oda eléjük!
Mamával se!
Hátrasandítottam. Láttam, hogy
Lidi ott kullog, már csak pár méterre tőlünk.
- Lidi mindjárt itt lesz. Várjuk
itt meg!
- Siess Lidi! – ordította.
Szegény Lídia, majd kiköpte a
tüdejét, úgy szaladt. Hát igen, a futás sosem volt neki való.
- Köszönöm... hogy ... megvártak!
– mondta, kapkodva a levegőt.
- Nincs mit. Itt van még valaki,
és Pandora fél bemenni.
- Nem félek! – duzzogta – Csak
elővigyázatos vagyok az idegenekkel. Ahogy tanítottátok!
- Ez nagyon helyes! – felelte
Lídia. – De Édesapád vendége biztosan nem rossz ember.
- Most már egyre jobban érdekel,
hogy ki lehet az! Gyertek, menjünk be! Át kell öltöznünk. Ebben a koszos
ruhában nem lehet a vendég előtt mutatkozni! – unszoltam őket, és bementünk a
hátsó ajtón. Dél körül járt az idő, a nap bevilágította az egész kertet és a
belső udvart. A folyosók viszont árnyékot adtak. Ezek rejtekében surrantunk fel
az emeletre, a nyugati szárnyba, ahol a személyes lakószobáink voltak. Pandora
az anyja szobájába ment, én pedig Lidivel az enyémbe.
Kiválasztottuk az egyik legelegánsabb
tunikám*, és meztelen lábamra sarut húztam. Semmi
perc alatt elkészült Pandora is. Megfogta a kezem, és már siettünk is le az
udvarra, hogy köszöntsük Apánkat és a különös vendéget.
